“A vándormadarak története egy ígéretről szól… A vándormadarak ígérete a visszatérés.” (Jacques Perrin: Vándormadarak )
Az állatok vándorlásának egyik legjellegzetesebb és legfigyelemreméltóbb példája a költöző madaraké. A madárvonulás titkainak fürkészése évszázados múltra tekint vissza. Mindig is érdekelte az embereket, hogy miért és hová mennek, hogyan tájékozódnak, mi segíti a hosszú úton ezeket a védtelen madarakat. A költözésnek több oka van. A költözést a nappalok rövidülése, a táplálék mennyisége és a költéshez kedvezőbb hőmérséklet indokolja, ezért képesek egyes fajok kontinenseket is átrepülni. A madarak tájékozódási pontként hegyláncokat, folyókat és jellegzetes széljárásokat használnak.
A vadlibák csoportosan, csapatban, egymásra odafi gyelve repülnek. Repülés közben jellegzetes V-alakzatot vesznek fel. Ez az alakzat segíti a haladásukat, ugyanis az elől repülő vezér madár által keltett légörvény segíti a többieket. Minél hátrébb helyezkedik el egy madár, annál kevésbé fárad el. Éppen ezért a ludak odafi gyelnek egymásra, és a vezérmadarat fáradása esetén lecserélik, nehogy baja essen, így mindig másik lúd kerül a vezér helyébe. A libák repülés közben szárnycsapásaikkal mozgásban tartják a levegőt, s annak felhajtóereje segíti a soron következő libát a repülésben. Emiatt csoportosan 71%-kal hosszabb utat tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár liba repülne. A hátrébb repülő libák feladata a hangos gágogás, így bíztatják az elöl haladókat a további út megtételére.
Amennyiben egyik társuk megsérül vagy megbetegszik, nem hagyják magára. Ketten közrefogják és egészen addig tartanak vele, amíg az meg nem gyógyul vagy el nem pusztul. Költözésük során a madarak pihenőhelyeket keresnek fel, hiszen ezek nélkül nem tudnák átvészelni a hosszú utazást. Ezeken a helyeken megpihennek a madarak, nyugalmat és táplálékot keresnek. Nagyon fontos tehát, hogy ne bolygassuk meg ezeket az élő helyeket. Hazánkban az egyik legjobb hely a vadludak vonulásának megfi gyelésére a Hortobágyi Nemzeti Park.
