Az ősz gyümölcsei: mandula és gesztenye

Enyhülni látszik a nyári meleg, az éjszakák lassan hűvösbe fordulnak, hajnalban pára ül a patak felett. Az ősz beköszöntével jön el az ideje a szőlő és alma mellett a héjas gyümölcsöknek, ilyenkor kezd érni a dió, mogyoró, mandula és a gesztenye is.

A héjas gyümölcsűek magja (ezeknél a gyümölcsöknél ugyebár a magot és nem a gyümölcshúst fogyasztjuk), így a mandula is, igen magas tápértékű. A benne található magas olaj és szénhidráttartalom mellett sok B-vitamint és különböző antikarcinogén (rák ellen ható) anyagokat is tartalmaz (pl. E-vitamin és proteáz inhibitorok), mégis keveset fogyasztunk belőle. Leginkább édességek alkotórészeként, mint pl. marcipán, de az egyre divatosabb francia édesség, a macaron is mandulaliszt felhasználásával készül, vagy pirítva, sózva, rágcsálnivalóként kerül az asztalra. Fogyasztását leginkább a magas ár határolja be, amit részben az is indokol, hogy igazából melegigényes, mediterrán növényről van szó, elterjedésének északi határán vagyunk, ezért hazai árutermő ültetvény alig van, kevés termelő foglalkozik a mandula termesztésével. Házi kertben akkor érdemes vele foglalkozni vele, ha száraz, meleg, déli domboldalon találunk helyet neki. Jól bírja a szárazságot és a meszes talajt, viszont a tavaszi fagyok gyakran károsítják a rügyeket, ezért a termésmennyiség erősen ingadozhat.
A mandulánál később, szeptember végén, októberben érik a gesztenye, amit szelídgesztenyének is hívnak, megkülönböztetésül a nem ehető termésű vadgesztenyétől. Leggyakrabban feldolgozva találkozunk vele (pl. gesztenyepüré), de a hidegebb idő beköszöntével megjelennek az utcasarkokon a gesztenyesütők és messziről érezni a sült gesztenye finom illatát. A gesztenyesütés egy késő őszi, tél esti családi programnak sem utolsó, de van néhány dolog, amire figyelnünk kell a gesztenye vásárlásakor. Hazai termesztése megszűnőben van, a hagyományos termőtájain (Alpokalja, Nagymaros) betegség tizedeli a fákat, ami ellen nincs védekezési lehetőség. Az előbbiek okán a kereskedelemben leggyakrabban kínai származású gesztenye kapható, esetleg olasz, ami általában jócskán drágább, de jobb minőségű. Mivel a gesztenye messziről érkezik, nagyon fontos, hogy a megfelelő tárolási körülményeket biztosítsák a számára, így megőrizve a minőséget a termelőtől a vásárlóig. A gesztenyét legjobb hűtve és magas páratartalom mellett tárolni, különben a belseje kiszárad, összehúzódik, a héja kézzel behorpasztható lesz. Párás, nem elég hűvös helyen tartva gyakran előfordul, hogy a gesztenye belül bepenészedik, amit sajnos csak hámozáskor lehet észrevenni. Akkor vegyük meg a gesztenyét, ha kemény, feszes, nem horpad a héja, friss, jó illatú, nem dohos, nem kukacos. Sütés előtt a megmosott és a közepén bevágott gesztenyéket be kell áztatni legalább fél órára (ha esetleg mégis van benne rossz, az feljön a víz tetejére), így sütés közben nem szárad ki és a héja is jobban leszedhető. Forró sütőben mérettől függően 20-30 perc alatt sül meg, de süthető parázson is. Még forrón hámozzuk meg, mert ha kihűlt, már nagyon nehezen jön le a héja.