Költő, író, újságíró, tanár, előadó, könyv- és műgyűjtő, szakács-művész és üzletember, valamint filantróp, – bármelyik szót használnám jelzőként, ráillene. Akár a gourmet és a gourmand is, hisz közismert volt kifinomult ízlése az ételek terén, valamint hatalmas étvágya is. Öt angol nyelvű szakácskönyv viseli nevét. Leghíresebb közülük az 1980-ban megjelent The Bakery Restaurant Cookbook, amelynek borítóján szakácsruhába öltözve, maga a szerző, a nagybajuszos, mosolygó Louis Szathmary áll, híres vendéglője előtt.
A Bakery vendéglő nagyhírű szakács-tulajdonosa ebben könyvében feltárta titkait a nagyközönség számára. Akkoriban kérdeztem tőle, nem fél-e attól, hogy akik a könyvét megveszik, nem jönnek többet a Bakerybe? Nevetve válaszolta: Pistám, csak nem képzeled, hogy ezek a hölgyek akik hozzám járnak vacsorázni, főzésre használják majd a könyvemet? Egy frászt. Kiteszik a dedikált példányt a kávéasztalra, s kellemesen elbeszélgetnek felette. Amint e sorok írásakor elővettem a számunkra dedikált példányt, elégedetten tapasztaltam a szamárfüleket, amelyek igazolják, hogy nálunk használva van. Szerkesztője volt a tizenöt kötetes Cookery America könyvsorozatnak, valamint az Antique American Cookbooks című műnek. Magyarul két könyve jelent meg. Egy verseskötete Ajándék címmel, 1992-ben Budapesten a Szency Molnár Társaság kiadásában, 1994-ben ugyanaz a kiadó publikálta Arcok chicagói szemmel című kötetét, amelyek esszéket, tárcákat és karcolatokat tartalmaznak.
Zsurnalisztikai művei angolul a Chicago Daily News már megszűnt napilapban, a Chicago Sun – Times-ban és a Houston Chronical-ban jelentek meg.
Magyarul a Cleveland-ban megjelent Új időben, a chicagói Szivárványban, valamint haláláig az Amerikai – Kanadai Magyarságban publikált. Ez utóbbival kapcsolatban kérdezte tőlem, mit gondolok, lenne-e érdeklődés a lapban cikkei iránt. Régi vágya volt ugyanis egy angol – magyar nyelvű szakácskönyv elkészítése amerikai – magyar háziasszonyok számára. Írásait kedves történekkel fűszerezve, majd egy remek étel receptjével kiegészítve közölte vigyázva arra, hogy a hozzávalók itt beszerezhető nyersanyagok, fűszerek legyenek. A mértékegységet mindig kijelölte az Amerikában divatos mérőeszközök szerint, a sütéshez a hőfokot Celsius-ban és Fahrenheit-ben is megadta. Egyik esszéjében írta: „magyar írónak, magyar költőnek, magyar újságírónak lenni a emigrációban, hivatás!… A tollat csak szeretetből, áldozatvállalásból forgatom.”
1919. június 2-án született Rákospalotán, egy marhavagonban. A Szathmáry család Erdély menekültje volt. Gimnáziumi tanulmányait a Lónyayban kezdte, majd Sárospatakon, a református kollégiumban fejezte be. A II. világháborúban katona és újságíró volt. 1944. december 25-én hagyta el Magyarországot, s oda életében soha vissza nem tért. Járt a világ majd minden országában, de szülőhazájába nem ment vissza a rendszerváltozás után sem. Kérdésemre, hogy miért, mindig mosolyogva adta a választ: Pistám én minden éjjel otthon vagyok. Mindig a legszebbet és a legjobbat álmodom hazámról, Erdélyről és Magyarországról.
1945-től kezdve Ausztriában, Salzburgban élt, ahol szerkesztője volt a Sorsunk című kőnyomatos irodalmi hetilapnak. 1951. december 27-én lépett az Egyesült Államok területére, zsebében öt dollárral, s angol szókincse sem volt több öt szónál. 1963-ban, Chicagóban megnyitotta a később világhíressé vált vendéglőjét, melynek a The Bakery nevet adta, u.i. az üzlethelyiségben azelőtt pékség és cukrászda működött. A Bakery a 60-as évek közepén forradalmasította Chicago vendéglátóiparát. A 120 személyt befogadó étterem 26 éves fennállása során minden évben több mint 1 millió dollárt forgalmazott annak ellenére, hogy hetente öt napot tartott nyitva, s akkor is csak vacsorára. A szeszes italok közül csak sört, bort és pezsgőt árult. „Az én vendéglőmbe jöjjenek kellemes környezetben finom vacsorát enni, igyanak otthon.”
A Bakery leghíresebb fogása az általa kiagyalt egyszemélyes „Beef Wellington” volt, ami a rendelések több mint 50 százalékát tette ki. Chef Louis minden este kétszer végigjárta éttermét, minden asztalhoz odament, beszélgetett vendégeivel, megköszönte a dicséreteket, megfogadta a bírálatokat. Talán ez volt üzleti sikerének titka. 1989-ben bezárta éttermét, „70 éves vagyok – mondotta – megérdemlem a pihenést.” Ezután persze sokkal többet dolgozott, szinte állandóan úton volt, előadásokat tartott, kiállításokat rendezett és könyveit dedikálta. A Bakery helyén ma egy újjáépült ház áll, üzlethelyiségekkel, öröklakásokkal. A volt üzlete és a lakóháza közötti keskeny közt, Szathmary Lane-nek nevezte el a város.
A polgármester ezzel a gesztussal fejezte ki elismerését Szathmáry Lajos munkája iránt. A 60-as évek végén magyar kultúregyletet alapított Tulipános Láda néven, hozzá házat vásárolt, amelyben magyar iskolát létesített. A Tulipános Láda házában, majd később a Bakeryben kultúresteket rendszeresített, ahol megfordultak a magyar emigráció híres egyéniségei: Faludy György, Kovács Imre, Tollas Tibor, Borbándi Gyula – csak néhány kiragadott név emlékeimből.
Szathmáry Lajos híres volt gyűjtőszenvedélyéről. Magyar könyvtára egyedülálló volt a világon, akárcsak magyar kartográfiai gyűjteménye. Gyűjtött mindezeken kívül Kossuth, Bartók, és Liszt relikviákat, melyekből remek kiállításokat rendezett New Yorkban és Washingtonban. Könyvtárát, amely cca. 50.000 kötetet tartalmazott, a 80-as évek vége felé helyezte biztonságba, olyan amerikai akadémiai intézeteknél, ahol túlélésük biztosított. 1989-ben My Budapest címmel kiállítást rendezett a University of Chicago, Regenstein könyvtárában, s odaadományozta a Szathmáry család magyarságtudományi gyűjteményét, amely több ezer darabból állt. A Liszt Ferenc relikviákat a bostoni egyetem kapta, szakácskönyv gyűjteményének egy részét a Providance-beli Johnson & Wales University, gasztronómiai szakkönyvtárát pedig az Iowa City-ben lévő Iowai Állami Egyetemnek adományozta. Magyar könyveit igazságosan osztotta el az alma mater, a Sárospa-takon működő gimnázium és a budapesti Károlyi Gáspár református egyetem között.
Szathmáry Lajos az élettől mindent megkapott, amit földi halandó várhat. Tudást, hírnevet, vagyont, szeretetet, barátokat, elismerést. Mindamellett sosem volt elégedett, mindig többet akart tenni a magyarságért. Mint híres ember, mindenhová bejutott. Többek között a Fehér Házba is, ahol Ronald Reagan elnöknek főzött vacsorát. Bárhová ment, bárkivel beszélt, mindig büszkén viselte magyarságát.
Forrás: magyarvagyok.hu
