Ti is érzitek a tavaszi levegőben az isteni virágillatot?
Végre nyílik a kertünk végében a bodza. Olyan érdekes, hogy a természet tényleg soha „nem áll meg”. A kertünkben már rég kibújt a fű, kirügyeztek a fák, aztán előbújtak a virágok is: a tulipán, a levendula, és szinte egyszerre velük bokros lett a fűszerkertem is. Aztán a kert végében virágba borult az orgonabokor, most pedig már a bodza is, és ezt követi majd a meggyfánk. No meg aztán a lekvárbefőzés is.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egyszerűen imádom a bodzát, az illatát és az ízét, mindenét. Nálunk jól védett helyen van a bodzabokor, szóval sem a bogarak, sem a benzinszag nem rontja el jótékony hatását. A bodzát egyébként lehet szörpnek, teának elkészíteni, de azonnali fogyasztással ehető a kérge vagy a gyökere is. Utóbbiakat ugyan még nem próbáltam, de négy éve rendszeres befőzője vagyok a virágának, szörpöt készítek belőle.
Tudom, tudom, a szörp hizlal és szomjoltónak se túl jó – arra, ugye, legjobb a víz. De a bodzaszörp az más, talán tehetünk egy kis kivételt vele, hiszen kitűnő ízű és egészséges nyári finomság.
Ha a barátaink jönnek, én mindig kínálom a házi bodzámat, és nagy örömömre szinte mindig sikert is arat. Lehet vízzel vagy szódával hígítani ez a szörpöt, nyáron pedig adhatjuk jéggel vagy csak jól behűtve. A cukor helyett egészségesebb, ha nyírfacukorral vagy egyéb édesítővel készítjük el ezt a frissítőt.
Ha tartósnak szeretnénk, akkor több variáció is lehet. Vannak, akik tartósítják (például nátrium-benzoáttal), vannak, akik csak annyit készítenek, amennyi a hűtőben elfér, és folyamatosan isszák.
A bodza nemcsak finom, hanem egészséges is. A régi idők embere náthára, légúti panaszokra használta, de jó gyulladáscsökkentő, illetve immunerősítőnek ajánlják manapság is.
Nálunk a virág begyűjtése apa és lánya feladata. Pannus imádja, hogy mivel a bodzabokor egy szerszámos épület mögött nő, a szüreteléshez fel kell mászni a kis ház tetejére. Onnan számára mindig más a világ. De nem csak neki − én is kipróbáltam már, kicsit nekünk, felnőtteknek is. Szóval Pannusék metszőollóval és hosszú létrával indulnak neki a begyűjtésnek, én meg bentről izgulok, hogy épségben leérjenek a tetőről − a férjem szerint persze túlaggódom a dolgot. Ők mindig vidáman, jókedvvel indulnak neki, és persze így is fejezik be. Tavaly még egyedül „tettem el” a bodzát, idén már Pannus is segíteni fog benne.
Nekem egyébként egy nagyon egyszerű receptem van a szörpre. Az anyósomtól kaptam, ezt használom évek óta, ajánlom Nektek. Íme:
Vegyünk egy 5 l-es dunsztos üveget, ebben készül majd el a szörp. Engedjünk 4 l forró vizet az alaposan kimosott üvegbe, majd tegyünk bele egy csomag citrompótlót, 1 kg cukrot vagy természetes édesítőt, és jól keverjük össze. A virágokat alaposan rázzuk ki, hogy a bogarak kiessenek belőlük, majd tartsuk folyó víz alá, hogy a szennyeződéseket is lemossuk. 8-10 db virág kerül a folyadék tetejére, majd legfölülre 2-3 db alaposan megmosott, felkarikázott citromot teszek. Az egészet összekeverem és lefedve félreteszem hűvösebb, napfénytől védett helyre. Naponta többször átkeverem. Így pár napon belül sűrűsödni kezd a szörpünk, és az íze is eléri a már ismert ízt. Ekkor az üres, jól átmosott flakonokba öntjük a finom szörpöt, és a hűtőbe − vagy tartósítva hűvös helyre − tesszük.
Egészségetekre!
