Amikor dióról beszélünk, általában egy nem túl nagy, kb 3-4 cm átmérőjű, barnás, kemény, úgynevezett csonthéjas gyümölcsre gondolunk. Pedig, ha a dióról beszélünk, valójában rengeteg dologról beszélünk. Olvassa el cikkünket és megtudja, mennyi minden a dió!
- A közönséges dió (Juglans regia) a héjas termésű gyümölcsök közül hazánkban a legelterjedtebb, ugyanis a gesztenye, a mogyoró és a mandula elenyésző arányban van jelen. Az akár egy emberöltőn át gazdagon termő közönséges dión túl nálunk is előfordul az észak-amerikai származású fekete dió (Juglans nigra), amely fontos ipari fa, bár itthon elsősorban a növénynemesítésben van jelentősége. A dió termőhelye szerint négy fajtacsoportot különítenek el: a dél-franciaországi, a kaliforniai, a közép-ázsiai és a kárpáti fajtákat, amelyekhez a hazai fajták is sorolandók.
- A magyar dióra méltán lehetünk büszkék, mert a hazai nemesítésű fajok nagy termésméretűek, márpedig ez extra áruértéket jelent a piacon, továbbá az északi féltekén a termesztett fajták közül e diófajták érnek leghamarabb. Fajtától függően már szeptemberben-októberben elkezd hullani a dió. Az érett termésnél a zöld burok –más néven kopács – felreped, s alatta helyezkedik el a csonthéjas termésfal, benne a dióbéllel, amely tulajdonképpen a mag.
- Számos, jótékony hatást tulajdonítanak a dió leveléből készült forrázatnak külsőleg és belsőleg egyaránt. A Magyar Gyógyszerkönyv régebbi kiadásában még szerepelt. A diófa levele mellett a termésfal és a gyökér is bocsát ki juglont, amely erősen festő, ekképp a dió szedésénél a kéz is emiatt lesz barna. A juglon allelopátiás hatású vegyület, amely gátolja bizonyos növények növekedését, ez magyarázza, hogy általában miért nem élnek meg növények a diófa alatt.
- Héjas dió vásárlásakor a legtöbb fogyasztó a világos terméshéjat kedveli, mert világos dióbelet feltételez. Gépi szárítással megőrizhető a dió világos színe, míg a napon szárított dió sötétebb lesz, viszont ettől még ugyanolyan finom lehet, csak kevésbé tetszetős. A jóízű diónak nincs kesernyés utóíze.
- Kötelező a leggyakoribb allergiát vagy intoleranciát okozó anyagot vagy terméket jelölni az élelmiszerek címkéjén, ha az nem derül ki egyértelműen a termék megnevezéséből vagy az összetevők felsorolásából. Az 1169/2011/ EU rendelet szerint: a diófélék közül jelölni kell a diót, a mandulát, a mogyorót, a kesudiót, a pekándiót, a brazil diót, a pisztáciát, a makadámiát és a belőlük készült termékeket, kivéve az alkoholpárlatok – így például mezőgazdasági eredetű etil-alkohol – készítéséhez használt csonthéjasokat. (A földimogyoró a hüvelyesek családjába tartozik.) Aki érzékeny egy diófélére, az kerülje el a többit is. Keresztreakció alakulhat ki az olajos magvak és a hüvelyesek között.
- A zöld diót nyáron szedik, amikor a dió már nagy, de héjának a csontosodása még nem kezdődött meg. A dió éretlen termését a zöld burokkal együtt befőzik, s van savanykás, ecetes és édes, szirupos változata, de készítenek belőle lekvárt és likőrt is. A zöld dió mire a tányérra kerül, már majdnem fekete.
- A hidegen sajtolt dióolaj aranysárga, a jellegzetes, diós aroma az ízében és az illatában is érződik, s az extraszűz dióolaj mellett kevert változatban is kapható. Sötét, hűvös helyen kell tárolni, legjobb a hűtőben, mert ott sem dermed meg, hanem folyékony marad. A dióolaj nagyon könnyen avasodik, ezért a felbontást követően néhány hónapon belül fel kell használni. Érdemes közvetlenül a termelőtől vásárolni.
- Fontos, hogy a gyermekek mindig felügyelet mellett fogyasszanak diót a fulladásveszély miatt. A dió édesipari termékek, csokoládék, kekszek, cukrászipari készítmények, fagylaltok, müzlifélék, olajosmag-keverékek, saláták, pesztók, kenyerek, sajtok, szalámik, likőrök, pálinkák, kozmetikumok és festékek készítésénél is felhasználható. Hidegen sajtolt, préselési maradékát takármányként hasznosítják, míg a diófa értékes bútorfa.
- A természet húsaként és vajaként is emlegették régen. A dió 100 grammjának energiatartalma 654 kcal, összesen 18,6 g fehérje, 57,0 g zsír, 11,7 g szénhidrát és 2,8 g élelmirost van benne. Vitaminok közül nagy a B1-, B6-, B7-, B9- és E-vitamin tartalma. Ásványi anyagok közül réz, foszfor, mangán, magnézium, vas és cink forrása. Kitűnő antioxidáns. Míg a mogyoró- vagy a mandulaolaj az olívaolajhoz hasonlóan egyszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag, addig a dióolaj kitűnő forrása az esszenciális, többszörösen telítetlen n-6 zsírsavak mellett – a diófélék közül szinte egyedülálló módon – az n-3 zsírsavaknak is. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-ellenőrző Hatóság szerint a csekély telített zsírsav- és koleszterintartalmú étrend, ha az nem jár az energiafelvétel megnövekedésével, napi 1,5 uncia (42 g) dió fogyasztása esetén csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.
- Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009-es felmérése alapján lakosságunk n-3 zsírsavfogyasztása 0,4% zsírsavenergia-arányt tesz ki, amely elmarad az ajánlott 1-2 energia %-tól. A tengeri halak fogyasztásának ösztönzése mellett a repce-, a szója-, a lenmag- és a dióolaj, továbbá a lenmag és a dió gyakoribb fogyasztására lenne szükség. A vizsgálat szerint a férfiaknál az n-6:n-3 zsírsavarány 29:1, míg a nőknél 26:1, ám a javasolt érték 5:1.
Forrás: Új Diéta magazin XXIII. évfolyam, 5. szám
http://mdosz.hu/hun/wp-content/uploads/2016/03/ud_2014-5.pdf
