Vajon miben különbözött őseink eledele a mai kor alapanyagaitól? Manapság is érdemes visszanyúlni az ősi ételekhez, hiszen gazdag tápanyagforrások és kedvező élettani hatással bírnak.
A régi korok növényei szerves egészet alkottak a környezetükkel és illeszkedtek az ökoszisztémába. Őseink hiedelme szerint a fán termő gyümölcsök, virágok az égi világgal hozhatók kapcsolatba, a földi világ növényei a kalászos növények (árpa, búza, köles), füvek, gombák, és a föld alatti világot az ehető gumós, hagymás és gyökérzöldségek jelképezték, őseink vélhetően e jelképrendszer alapján termesztették étkezésre szánt növényeiket.
Ma jellemzően háttérbe szorultak a tájfajták, amelyek korábban az adott tájegység sajátosságaihoz alkalmazkodva csökkentették a gazdálkodás természeti kockázatait, jó volna az ősi termesztés hagyományait továbbvinni, de ez sajnos nem minden esetben valósítható meg.
Az őseink által is jól ismert búza nemzetség valamennyi tagját az ún. vad alakorból vezetik le. Az újra „felfedezett” ősi búzafajtákból készített étel könnyen emészthető. A magas fehérjetartalmú ősi eredetű tönkölybúza reneszánszát éli, a reformtáplálkozás kedvelt alapanyaga.
Az árpát Eurázsiában „igénytelensége”miatt már az új-kőkor óta termesztik. A rövid nyarú északi tájakon fontos kenyérgabona; a déli, melegebb országokban főleg takarmánygabona.
Az árpagyöngyből (gersli) készült kása emberi fogyasztásra is kitűnő. Az árpa gyógyító hatású: gyomor- és idegnyugtató, hatásos a hörghurut, asztma ellen. Őseink is használták a szervezet tisztítására, lázcsillapításra, gyomorrontás kor, bőrkiütések megszüntetésére. Kiváló a rizs helyettesítésére, de hosszabb főzési idővel kell számolnunk.
A köles a kőkorszak óta termesztett gabonaféle. Őseink is ismerték és termesztették, de ételkultúránk nem alakult ki vele kapcsolatban. Fogyasztása Európában háttérbe szorult, a Föld népességének harmada azonban ma is alapélelemként fogyasztja. A köles sok kovasavat tartalmaz, gazdag fluorban, kénben, foszforban is, és nem elhanyagolható vas-,magnézium-, kálium-, cink stb. tartalma sem.
Kölesben gazdag étrend mellett a gyulladásos állapotok gyorsabban gyógyulnak. Könnyen emészthető, különösen alkalmas kisgyerekek, növekedésben lévő fiatalok, kismamák és betegek táplálására.
A zab mediterrán elterjedésű növény, magas protein- és zsírtartalma miatt emberi fogyasztásra és takarmánynak is alkalmas. E növényt őseink a Kárpát-medencében már „készen” találták, kultúrájukban akkoriban nem játszott főbb szerepet. Ma már a zab értékes takarmánygabona.
Emberi táplálkozás céljára is termesztik: zabpehely, zabliszt mellett csecsemő táp szerek készítésére is felhasználják. A koleszterinszint csökkentésével csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, vérnyomás-csökkentő és még folytathatnánk a sort.
A rozs az Óvilág mérsékelt égövének jellegzetes növényfaja. Mivel azonban a rozst „búza helyettesítőnek” vetették ott, ahol a búza számára nem alkalmas az éghajlat, őseinknek még nem volt szüksége erre a növényre, ilyen értelemben tehát nem tekinthető elődeink ételének.
A mérsékelt égöv alatt a búza után ma már a rozs a második kenyérgabona-növény. Lisztjéből jó minőségű kenyér készíthető.
