Télen a legjobb és legkönnyebben beszerezhető vitaminforrás a káposzta, sok fajta terem hazánkban és az elkészítési módok is sokfélék a menü minden fogásában szerepelhet, hiszen a savanyúságtól kezdve a főzeléken és rakott vagy töltött káposztán át a káposztás rétesig bármi készíthető ebből a zöldségből.
Fejes káposzta
A fejes káposzta az egyik legrégebben ismert és termesztett zöldségféle, kutatások szerint már az i. e. II. évezredben ismerték és termesztették a Földközi-tenger partvidékén. Ma legelterjedtebb zöldségfélék közé tartozik, fejenként húsz kiló körüli az éves fogyasztásunk belőle. A fejes káposzta a keresztes virágúak családjába tartozik, rokona a kelkáposzta, a kelbimbó, a karfiol, a brokkoli, a karalábé, sőt a retek és a torma is. A káposzta nagyon gazdag vitaminokban, különösen C-vitaminban (100 g káposztában 40 mg C-vitamin van), de K- és B1-, valamint E-vitaminban is.
Felhasználása: paradicsomos káposztának, káposztás tésztának, ecetes salátának, majonézes salátának (coleslaw), savanyú káposztának (csalamádénak) érdemes elkészíteni, valamint a savanyú káposztából készül a töltött káposzta és a székelykáposzta is. A külső leveleket mindig szedjük le és alaposan mossuk meg a külsejét.
Tárolása: savanyítva üvegekben a legkönnyebb tárolni, nyersen száraz hűvös helyen tárolható, de fontos tudni, hogy a káposztafélék közül a legkényesebb.
Érdekesség:
Az igazi savanyú káposzta ízesítéséhez hagyományosan felhasznált fűszerek (mustármag, kapor, babérlevél, bors, köménymag, torma, stb.) maguk is gyógynövények.
Lila/vörös káposzta az vöröslevelű fejes káposzta, amit leggyakrabban dinsztelve/párolva sült mellé készítjük, sok köménymaggal és kevés ecettel. Savanyítani is érdemes, színe miatt feldobja a savanyúságos üveg látványát.
Kelkáposzta
A kelkáposzta táplálkozási értékét a benne levő szénhidrátok, de még inkább az emészthető rostok, az ásványi sók, a viszonylag nagy mennyiségű B1- és B2-vitamin-, valamint vastartalma, íz- és zamatanyagai adják. A sokak által lenézett kelkáposzta ily módon értékesebb zöldségféle még a fejes káposztánál is. Használati értékét tovább növeli, hogy – korszerű konyhatechnika mellett – a kelkáposztából készült ételeket a gyengébb gyomrúak is fogyaszthatják, mert könnyebben emészthetőek, mint a fejes káposztából készült, többnyire sok zsiradékot tartalmazó, “magyaros” fogások.
Felhasználása: elkészítés előtt a külső, sötétzöld, durva szövetű leveleket le kell szedni. Legfinomabb a belső, zöldessárga, tömött fej, ennek igen mérsékelt a “káposztaíze” is. A kelkáposztát egész éven át fogyasztják főleg főzelékként vagy a frankfurti leves kihagyhatatlan alapanyaga, de – a fejes káposztától eltérően – savanyításra, tartósításra nem alkalmas.
Tárolása: Régen úgy tárolták, hogy a szabadban a földbe vermelve és betakarva jól átteleltethető, és pincében is el lehet tartani oly módon, hogy tövestül szedjük fel a kerti ágyásból, és a pincében nyirkos homokba állítjuk a gyökérzetét. A mai világban, ha nem használjuk fel azonnal, a legegyszerűbb lefagyasztani.
Leveles/fodros kel
A leveles (fodros) kel teljesen télálló, a szabadban maradhat, a leveleit folyamatosan lehet szedni. A kelkáposzta fodros levelű változata, amit külföldön jobban kedvelnek. Elsősorban főzelékként készíthető, de rakott kelnek is jó. Dekoratív külleme miatt dísznövényként is termesztik.
Érdekesség
Mindkét növény (fejes káposzta és kelkáposzta) kétéves, vagyis az első évben csak a vegetatív szerveik fejlődnek ki, és a második évben hoznak magszárat, azon virágokat és becőtermésekben magokat érlelnek. Mindkét növény “feje” voltaképpen egy gigantikus rügy. A kelkáposzta levelei fodrosak, hólyagosak; a fejes káposztáé simák, nem fodrozottak. A kelkáposzta hidegtűrőbb a fejes káposztánál, ezért áttelelhető; a szárazságot is jobban elviseli. Viszont nem savanyítható, és rosszabbul is tárolható, mint a fejes káposzta.
Receptek:
Forrás: wikipedia.hu, hazipatika.com Kép forrása: magro.hu
