Megérett a magyar dinnye. A héten özönlik a piacokra a magyar görögdinnye. Egymás után jelentik be az áruházláncok is, hogy a magyar dinnye kerül előtérbe, amíg el nem fogy!
A magyar dinnye édes, finom, szóval megérte várni rá 🙂
Nekem is újdonság az az infó, hogy a dinnye nem utóérő, vagyis ha leszedték, akkor már megpecsételődött a cukorfoka, a gyümölcshús állaga, vagyis nagyon kell érteni a dinnyésnek a terméshez, hogy mikor érett igazán.
Olyan ez, mint a szüret. A jó borász – ha eljött az idő – naponta többször is kimegy a szőlőbe, hogy megnézze a szemeket, milyenek. Ha elérkezett az idő, jön a szüret! És minden bor más lesz! Órák számítanak, hogy a szem még mennyi napfényt vagy vizet kapott… na, egy kicsit így van ez a dinnyével is.
A gazda pontosan tudja, ha a kocsány melletti kacs elszárad, a kocsányon a szőrök kiszáradnak, a héj sötétebb, fényesebb lesz, kopogtatva jellemző hangot ad, akkor megérett a dinnye, leszedhető.
A hétvégén a családdal Zalába utaztunk, így az út mentén, egy dinnyeföld elé kipakolt kis faházban vettünk magyar görög- illetve sárgadinnyét. Hamar elfogyott, azt mondhatom!
Nem kell félni az út menti árusítástól, a dinnye minőségén semmit nem változtat, sőt azonnal a gazdától vásárolhatjuk meg a portékát. A lényeg, hogy igazolni kell tudni a dinnye származását, megfelelő hatósági engedélyekkel kell rendelkeznie, továbbá bizonyos minőségi szabványoknak is meg kell felelnie a termékeknek.
Én például tettem egy kísérletet, és lékelést kértem az eladó lánytól, szerettem volna megkóstolni, mit is veszek meg. A lékelés nem jött össze. Csak olyan helyen szabad lékelni, ahol folyóvíz lehetőség van, hogy a dinnyét, a kezeket, a kést mindig megmossák lékelés előtt. Erre azért érdemes odafigyelni, tud –e erről a szabályról az árus.
És ne feledjétek, a hazai mindig frissebb! Nem utazott sok száz, ezer km-t, nem csomagolták, nem hűtötték, nem szedték le idő előtt… szóval nagy kincs, ha a földről azonnal kaphatjuk kézhez a termést.
És még egy érdekesség feltűnt ott a dinnyevásárlás közben… az eladólány tekintete, hogy kb. 19 éves kora ellenére, büszke a mögötte elterülő földre, a sok munkára, amit belefektetnek, a termésre, amit learatnak és szeretettel adnak el. Egy kicsit el is gondolkodtam, hogy a szülei valamit nagyon jól csináltak. Nyári szünetben, a Balaton déli partján árulja a saját termést, lelkesen, mesélve, hogy mikor érett, mit figyeljünk a dinnyén, hogy egy nagyon szép és kiegyensúlyozott kislány (inkább nagylány) áll ott előttünk.
Gratula a szülőknek mindkét „termésért”! És együk a magyar dinnyét, amíg még van!!!
