A tea története egyesek szerint Kínából, mások szerint Japánból ered.
Élelmiszer-biztonság volt már Kínában az időszámításunk előtt 2700 körül is 🙂 Sen-nung császár legalábbis elrendelte, hogy mielőtt elfogyasztja, forralják fel alaposan az ivóvizét! Akkoriban hatalmas üstökben forralták a vizet állítólag, amelybe a szélnek köszönhetően teacserje levelek hullottak bele.
A levelek íze elvarázsolta a császárt, és ezentúl a forró vizet, kizárólag „ízesítve” fogyasztotta.
Hála Sen-nungnak! Gondolja így, aki szereti a teát!
Én nagyon szeretem. Mindenféle teát. Megiszom filteresen is, de nagyon szívesen fogyasztok szárított virágokból vagy növényekből készült teát. Szeretem, ha olyan embertől kapom, aki ért hozzá, mert mire elmeséli, mire hat, nálam már pont be is vált.
A gyógynövényes teákkal persze nem árt vigyázni. Vagyis vagy herbáriában kapható gyógynövényes teát vegyetek, vagy pedig erre szakosodott, tanult szakembertől kérjetek tanácsot. A gyógynövények, ha nem jókor, nem jó arányban, pláne nem megfelelő párosításban készülnek el fogyasztásra, akkor kellemetlen mellékhatásokat okozhatnak.
Vannak, akik ízesítés nélkül isszák, vagyis a növény alap-ízharmóniájára bízzák magukat. Vannak, akik ízesítik: mézzel, különböző cukrokkal, citrommal. Egyes országokban tejet, vajat, brandyt vagy rumot adnak hozzá 🙂
Van, aki esküszik a jeges teára, van, aki csak télen issza és forrón. Van, aki megadja a módját, és megfelelő csészéből, a megfelelő hangulatban és egy adott helyszínen fogyasztja, mások termoszban a munkahelyre is magukkal viszik.
Egyesek meditálnak, elcsendesednek mellette, mások pedig baráti társaságot szerveznek köré és nagyokat beszélgetnek.
Ugye milyen sokfélék vagyunk? És a tea ehhez is alkalmazkodik. Merthogy lassan 5000 éve teszi ezt a Földön, egyre nagyobb népszerűségnek örvendve.
Én melegen szeretem és ízesítve. A helyszín mindegy, de inkább reggelente iszom. Valahogy mindig ellazít, megnyugtat, elindítja a napomat!
Képek: Maojian, Bart de Goeij