A hecsedli éppen az őszi ködös, esős időszakban érik, fertőzéseknek kitett szervezetünket is jobban védhetjük, ha kirándulás közben kóstolgatunk pár bogyót.
A csipkebogyó legfőbb erénye a kiemelkedően magas C-vitamin-tartalma. Egy kicsi bogyóban több a C-vitamin, mint egy nagy citromban! A csipkebogyó a vadrózsa termése, a rózsák elvirágzása után találjuk meg a rózsabokrokon. A növény latin neve (magyar fordításban: kutyarózsa) onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak.
Szárításra (tea, dísz) a kemény húsú, feszes héjú csipkebogyót keressük. A bogyókat az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjtsük és feldarabolva, mag nélkül szárítsuk. Lekvár, szörp, likőr vagy bor készítéséhez, vagy akár friss fogyasztáshoz jobbak a megpuhult bogyók, tehát várjuk meg az első fagyokat! A csipkebogyó tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk. A csipkés tea igazi immunerősítő ital. Élénkít, oltja a szomjúságot és véd a fertőzések ellen. Készítéséhez a kocsánynál vágjuk le a termést és vágjuk félbe. A bogyót nem szabad forralni, forrázni, hogy megtartsa értékes C-vitamin tartalmát. A 12 órán át, hideg vízben kiáztatott csipkebogyót tiszta meleg vízzel öntsük fel. Szárított termésből egy csapott evőkanálnyit 3-4 óráig áztassunk. Hidegen vagy langyosra melegítve ihatjuk, akár 2-3 csészével is.
Tippek
- Ne szedjünk csipkebogyót forgalmas és poros utak mentén!
- Legfeljebb 1-2 napig tároljuk hűtőben a szedés után!
- A termésből a magot és a szőröket akár kézzel is ki lehet kaparni, de húzzunk kesztyűt hozzá, mert a szőrök a bőrön irritációt okozhatnak!
- Nem kell sütőben szárítani, jól szellőző helyiségben megszárad magától.
