Az élelmiszerek előírásszerűen megjelenített címkéje rengeteg értékes információval szolgál, ezért mindig érdemes alaposan áttanulmányozni. Nem csak az egészséges étrend kialakításában segít, de a minőségmegőrzési és fogyaszthatósági időt is jelöli, illetve lehetővé teszi az élelmiszer nyomon követhetőségét, mely az élelmiszerbiztonság alapja.
Az Európai Unióban, így hazánkban is, törvény kötelezi a gyártókat a termék energia-, zsír-, telített zsír-, szénhidrát-, cukor-, fehérje- és sótartalmának feltüntetésére 100 g, illetve 100 ml termékre vetítve. Egyes esetekben további információkat, például egyes vitaminok, ásványi anyagok mennyiségét is megtaláljuk az élelmiszer címkéken.
Az összetevők listája
Az élelmiszerek csomagolásának kötelező eleme a termék összetevőinek felsorolása. A listában mennyiség (tömeg) szerint csökkenő sorrendben találjuk meg a felhasznált alap- és adalékanyagokat. Mindig törekedjünk arra, hogy a rengeteg alternatíva közül a táplálkozás-élettani szempontból leginkább értékes, tápanyagokban gazdag variánsokat válasszuk. Így például reális elvárás egy felvágott esetén a minél magasabb hústartalom, vagy egy müzli szeletben a gabona, aszalt gyümölcsök, magvak jelentősebb aránya, a csökkentett mennyiségű, vagy teljesen mellőzött cukor.
Allergének
A pontos élelmiszer jelölés a gyártók felelőssége és létfontosságú a táplálékallergiával küzdők számára. Az Európai Unió területén, így Magyarországon is nagyon szigorú szabályok vonatkoznak az élelmiszerek allergén összetevőinek feltüntetésére. Az allergiát vagy intoleranciát kiváltó, és ezért kötelezően jelölendő összetevők: glutént tartalmazó gabonafélék, azaz búza (pl. tönkölybúza, khorasan búza), rozs, árpa, zab, rákfélék, tojás, hal, földimogyoró, szójabab, tej, diófélék, zeller, mustár, szezámmag, kén-dioxid, csillagfürt, puhatestűek. Ezen összetevők, vagy a belőlük készült termékek jelenlétét az összetevők listájában vastag betűvel kiemelve hangsúlyozzák, illetve az összetevők után külön is felsorolják. 2014 decemberétől, EU-s rendelet előírásai alapján már az előre csomagolt élelmiszerek mellett a nem csomagolt termékek (pl. pultból megvásárolható péksütemények), éttermekben, büfékben felszolgált ételek allergén tartalmáról is kaphatunk tájékoztatást. Ez utóbbinak különös jelentősége van, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egyes felmérések adatai szerint Európában a súlyos allergiás reakciók 70%-a házon kívüli étkezésnél következik be.
A minőségmegőrzési és a fogyaszthatósági idő
A minőségmegőrzési/fogyaszthatósági idő jelölése segít bennünket abban, hogy biztonságos élelmiszert fogyasszunk, azonban ez csak abban az esetben érvényes, ha sértetlen csomagolású, megfelelően tárolt termékről van szó. Az élelmiszerek bontatlan és bontott állapotban történő tárolásával kapcsolatban mindig kövessük a gyártó utasítását! Javasolt a minőségmegőrzési/fogyaszthatósági időt figyelembe venni az élelmiszerpazarlás elkerülése érdekében is. Például sok élelmiszer még a minőségmegőrzési idő végét követően is biztonsággal elfogyasztható. Bár nagyon hasonló értelmű két kifejezésről van szó, azonban a két fogalom némileg mást jelöl. A minőségmegőrzési idő a hosszan eltartható élelmiszerek (pl. tészták, konzervek, szalámi) esetében azt az időtartamot jelöli, amelyen belül optimális az adott termék elfogyasztása. Ekkor a legkellemesebb az íze, aromája, ekkor a legropogósabb, legízletesebb. A fogyaszthatósági időt a gyorsan romló termékeken (pl. tejtermékek, húsok, fogyasztásra kész saláták) találjuk meg és azt a periódust fedi le, amelyen belül, megfelelő körülmények között történő tárolás mellett, az adott élelmiszer biztonságosan elfogyasztható. A fogyaszthatósági idő lejáratát követően a terméket elfogyasztani nem szabad, az a továbbiakban nem tekinthető biztonságosnak.
Forrás: MDOSZ
