A gránátalma a Mediterráneum imádott gyümölcse, ókori mítoszok szereplője, amely minden népet elbűvölt az asszíroktól a görögökön és az egyiptomiakon át, a rómaiakig.
A gránátalmafa (vagy bokor) fényes, zöld leveleivel és különleges alakú, korallpiros virágaival minden kert ékessége, sokmagvú gyümölcse pedig ízletes és egészséges.
Nevét (Punica granatum) a termésében található nagyszámú magról kapta (latinul granum=mag illetve granatus=magvas), és lett a termékenység szimbóluma számos kultúrában. A gránátalma sötétpiros leve után nevezték el a mélyvörös színű ásványt gránátnak, illetve a gyümölcs alakja után a gömbölyű, majd sok apró darabra szétrobbanó fegyvert (kézi) gránátnak.
Nem véletlenül tartották az ókori mediterrán népek nagy becsben a gránátalmát (egyes kutatók szerint a bibliai Édenkert bűnbeesést okozó almafája is inkább gránátalma lehetett), mivel rendkívül egészséges, sokféle módon felhasználható. Magas a C- és K-vitamin-tartalma (100 grammja a napi C- és K-vitamin-szükséglet kb. ötödét fedezi), így segíti az immunrendszer működését, erősíti a csontokat. Gazdag jótékony hatású polifenolokban, mint pl. tanninok, antociánok, amelyek erős antioxidánsok, fokozzák a szervezet ellenállóságát, semlegesítik a káros szabad gyököket, csökkentik a rák és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. Az ókori görögök a héját gyógyszerként is alkalmazták, pl. fülgyulladásra vagy fekélyek kezelésére.
Fogyaszthatjuk gyümölcsléként (eredetileg ez a török sörbet), régen bort is készítettek belőle, a gránátalmaszirup koktélok ízesítője, tehetjük süteménybe, müzlibe vagy gyümölcssalátába. A magokat el is ropogtathatjuk, ráadásul a mag számos további értékes tápanyag forrása. A gyümölcs megtisztítása igényel némi gyakorlatot, mivel a héj elég kemény, a kifröccsenő piros lé pedig megfog mindent, amire rácseppen. Egy éles késsel vágjuk le a gyümölcs tetejét, majd az így láthatóvá vált hártyák mentén hosszában vágjuk be a héjat, majd nyissuk szét az egészet.
Ültethetjük a kertünkbe is, a virágzó gránátalmabokor megkapó szépségű növény. Fagytól védett helyen jól bírja a telet, kora nyártól szeptemberig hozza különleges virágait. Kemény fagyok idején a tövét takarjuk, így ha a fentebbi hajtások el is fagynak, alulról újra kihajt. A dísznövényként elterjedt dús virágú fajták nem hoznak gyümölcsöt, cserébe viszont sokáig virágoznak.