Hazánkban Makó és környéke a XVIII. század óta a legfontosabb fokhagymatermelő körzet. A fokhagyma nemcsak fűszer, hanem gyógynövény is.
A jó minőségű, kellően beérett fokhagyma sokáig eláll, a tároláshoz ideális hűvös, de nem hideg (12–15 fok) hőmérsékletet és páratartalmat leginkább pincében vagy kamrában lehet biztosítani. A fűtött, meleg konyhában a fokhagyma hamar kiszárad azaz „kifúj”, ezért ha nincs pincénk vagy kamránk, akkor nem érdemes egyszerre túl sokat bevásárolni belőle. Ha mégis tartósítani szeretnénk, akkor eltehetjük ecetben, olajban, készíthetünk fokhagyma „befőttet” is. Egészségmegőrzési célra ajánlható a tinktúra, azaz alkoholos kivonat készítése.
Minél apróbbra vágjuk a fokhagymát, annál erősebb lesz az illata. A főzés során azonban az illatot okozó vegyületek megsemmisülnek és a fokhagyma íze lágyabb, édesebb lesz.
Gyógyhatásait már az ókorban ismerték és a középkori gyógyászatban is széleskörűen használták. Napjainkban számos gyógyhatású készítmény alapanyaga. Természetes antibiotikum hatású allicin tartalma mellett sok értékes fehérjét, vitamint is tartalmaz, ezért a népgyógyászatban baktériumos és gombás fertőzések ellen, magas vérnyomás kezelésére, érelmeszesedés és magas koleszterinszint ellen, emésztési panaszokra, légúti betegségek kezelésére, általános immunerősítőként használják. Vásárláskor válasszunk magyar fokhagymát, amely legyen kemény, száraz, kerüljük a puha, elszíneződött foltokat tartalmazó darabokat.